Proaktív élet

A jövőt úgy lehet legjobban megjósolni, ha létrehozzuk.

Abraham Lincoln

Reagálsz vagy tervezel?

Az emberek egy része úgy éli a mindennapjait, hogy az őt ért hatásokra és ingerekre, életeseményekre ösztön szinten, zsigerből reagál. Általában ők azok, akik elszenvedői a körülöttük zajló történéseknek. Áldozatul esnek a világnak, a szerencsének, a karmának, rendszernek, a politikának, a gazdaságnak, a párjuknak, másoknak vagy téves önképeiknek, a gyerekkori töréseknek, a szüleiknek, a főnöküknek, a közösségüknek, a vezetőjüknek, szerepeiknek.

Az élet hullámain sodródnak, néha ideig óráig megkapaszkodnak, aztán újra és újra kicsúszik lábuk alól a talaj és visszahullnak az áldozati szerepbe, anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkoznának azon: Van-e az életük alakulásában felelősségük? Dönthettek volna-e másképp? Lett volna-e más választásuk is?

Bármelyikünkre lehetne igaz ez a kép. Mégis sokan vagyunk, akik életünk bizonyos pontján, legtöbbször valamiféle perifériára sodródva (érzelmi, párkapcsolati, egzisztenciális, anyagi, karrier, vagy akár spirituális krízisben) másképp döntünk.

Választás és döntés

Ilyenkor van az, hogy az ember elindul befelé, elkezdi átgondolni, értelmezni eddigi életének eseményeit és történéseit, ezekben kezd megértést, válaszokat keresni és rájönni arra, hogy milyen hozzáállások, attitűdök, reakciók, lépések, válaszok szorították sarokba, milyen külső tényezők, magára vett, ráaggatott minőségek, jelzők, tulajdonságok vezették a fordulóponthoz, ami után nem lehetett már úgy folytatni mindent, ahogy eddig, mert zsigerből támadt az érzés, a késztetés, hogy változtatni kell.

Ez a “változtatni kell” egy egészséges életösztön, ami ha ott van bennünk, akkor lehetőséget adunk magunknak arra, hogy fordítsunk az életünk kerekén. A másik lehetőség a feladás, a meghunyászkodás, a visszahúzódás, az elszenvedés, vagyis frusztráltan, tervek, célok, motivációk nélküli üres életet élni, megfelelve mindannak, ami valójában nem mi vagyunk és továbbra is kiszolgáltatni magunkat külső tényezőknek.

Fejlődés

A fejlődés útja sosem lineáris, sokkal inkább spirális vonalat rajzol. Nem sok emberrel történt meg, hogy reggel azt mondta: “változtatok az életemen” – és ettől kezdve minden szituációban, minden élethelyzetben, minden külső és belső konfliktusban megtalálta a számára ideális megoldást és onnantól kezdve egy csapásra megváltozott az élete.

Legtöbbször a reaktív (vagyis a térkép és konkrét cél nélküli GPS-szel haladó, vagy robotpilótára kapcsolt állapotot, amiben mindig a külső körülmények, elvárások irányítanak és elszenvedői vagyunk csupán az életünknek) és proaktív üzemmód között váltakozva zajlik a jelenünk.

Minél inkább megértjük azonban a proaktív életvezetés értékeit, annál inkább dominánssá tehetjük, érvényesíthetjük, megvalósíthatjuk.

A fejlődés egy folyamat, amiben leginkább akkor leszünk eredményesek és sikeresek, ha a törekvésünket benne nem hagyjuk abba, nem adjuk fel, nem engedjük magunkat végleg visszahullani belső mocsarainkba egy-egy botlás, bukás, esés után, hanem felállunk és folytatjuk tovább, sőt mindezekből tapasztaltabban és bölcsebben jövünk ki.

A kapu

Az első lépés annak érdekében, hogy proaktív módon folytassuk az életünket: a felelősségvállalás. Gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért.

De mit is jelent az, hogy proaktív?

Victor E. Frankl osztrák pszichológus nevéhez kapcsolódik ez a kifejezés, aki 1946-ban a “Man’s Search for Meaning” című könyvében fogalmazta meg.

Azt jelenti, hogy tudatosan irányítjuk viselkedésünket és felelősséget vállalunk, ahelyett, hogy külső körülményeket vagy más embereket okolnánk helyzetünkért, életkörülményeinkért, kapcsolataink minőségéért.

Frankl hangsúlyozta a bátorság, az egyéni felelősség, a kitartás és a döntések tudatosításának fontosságát, függetlenül a helyzettől vagy a kontextustól.

Proaktív élet – avagy a teremtő erő

Proaktívnak lenni azt jelenti, hogy tudatosan meghatározzunk életünk prioritásait – ezekben célokat tűzünk ki és megtervezzük a pontos és szükséges lépéseket. Azt, hogy miért, mit, hogyan akarunk elérni és azt is, hogy mindettől milyen eredményt várunk – vagyis rábírunk egy esemény, vagy helyzetet, hogy az szándékaink szerint alakuljon. Ahelyett, hogy megvárnánk, hogy maguktól történjenek a dolgok, melyekre aztán majd valahogy reagálunk, saját magunk kezdeményezünk, irányítunk, megvalósítunk. Felkészülünk a jövőbeli problémákra, szükségletekre, változásokra, helyzetekre. Előrelátóan, konstruktívan cselekszünk.

Egyébként ennek a folyamatnak a motívuma nagyon ősi. Már az ősemberek is alkalmazták gyakorlatilag ennek a hozzáállásnak egy lehetséges technikáját, amikor a vadászat előtt a barlang falára felrajzolták az eseményeket pontosan olyan sorrendben, olyan történésekkel és eredményekkel, ahogy ők azt várták.

A spirituális gyakorlatok különböző mentális technikáiban, legyen az bármennyire is gyermekded, vagy valóban komoly gyakorlat – az elme hangolásával, vizualizációkkal, megerősítésekkel éppen erre proaktív életvezetésre törekszünk és nincs ez másképp a pszichológia eszköztárában sem.

Erőforrásokra való rátalálás

Amikor az ember ráébred arra, hogy az élete alakulása saját kezében van, csakis tőle függ, rajta múlik, ösztönösen elkezd eszközöket gyűjteni.

Számba veszi, hogy milyen erőforrásokat talál magában, amelyeket használhat, amelyekre támaszkodhat. Milyen belső készségek és képességek, tehetségek, illetve külső eszközök lesznek segítségére abban, hogy teljes potenciálját, kapacitását céljai elérése, önmagának szánt valóságának megteremtése érdekében használja fel.

De erőforrássá válnak mindazok a belső tartalmak, sebek, sérülések, traumák is, amelyek megdolgozódtak, transzformálódtak a folyamat során.

Proaktívvá válni, tehát olyan képesség, szemléletmód, hozzáállás, ami mindenképpen fejleszthető, ugyanakkor meg is kell érkezni abba az állapotba, amikor már valóban készen állunk, megérünk arra, hogy ilyen módon vegyük kézbe életünk irányítását.

Mely életterületeken legyél proaktív?

Az élet bármely területén megvalósítható és hasznos ez az attitűd. A magánéletben, párkapcsolatban, hivatásban, munkában, tanulásban, fejlődésben, egészségben, öngondoskodásban.

Az biztos, hogy ha ezt az utat választod, akkor sosem fogsz unatkozni, vagy céltalanul lézengeni az életedben. Túl ezen, ami talán még ennél is fontosabb, a tervezéssel, jövőbe tekintéssel, útiterved meghatározásával egy kiszámítható biztonsági rendszert, védőhálót is emelsz magad köré, ami megtart, amit vezérfonálként csak követned kell.

Hogyan?

Emlékezz rá, hogy a változás és változtatás egy folyamat, amiben először dinamikusan változnak a proaktív és reaktív cselekedetek, lépések, de íme néhány tipp, hogy hogyan fogj hozzá.

  1. Állíts fel prioritásokat nem csak a különböző életterületek között, hanem azokon belül is.
  2. Tűz ki célokat minden életterületen.
  3. Vedd sorra, hogy milyen készségekre, képességekre, eszközökre, tettekre, hozzáállásokra van szükséged ahhoz, hogy elérd ezeket.
  4. Rendszerezd a napjaid és az időd. Oszd be, hogy milyen feladatot, mikor végzel el. Tervezd meg az évet, a hónapokat, a heteket és a napokat is.
  5. Tudatosan kommunikálj, legyél szóban is proaktív. Kihívások közben megoldásokat, lehetőségeket, új nézőpontokat keress – azt, hogy mit tehetsz másként, ha más eredményt szeretnél kapni. A felelősség a tiéd.
  6. Végül pedig add meg magadnak az időt arra, hogy a proaktivitásban konzisztenssé válj. Ne erőlködj, de törekedj minden nappal egyre inkább megvalósítani az élethez való konstruktív hozzáállásod.

Tetszett?

Megosztás itt: facebook
Osszd meg Facebookon
Megosztás itt: email
Küldd el emailben
Védett tartalom!