Önmagad vagy a cél

Terveket meghatározni és célokat kitűzni azt jelenti, perspektívánk, előre vetített képünk, motivációnk van a rövid és a hosszútávú jövő irányába. Minden amit teszünk, vagy nem teszünk a napok, a hetek, hónapok, évek, vagy az életünk során – közelebb visz, vagy távolra húz az élet végső, nagy céljától: attól, hogy boldog és tartalmas életet éljünk.

Néha azonban – miközben elkészítjük az éves célkitűzést, a vision board-ot, vagy az aktuális motivációs falat – jó ránézni arra is, hogy egy-egy cél elérésének irányába milyen belső motivációk, milyen zsigeri ösztönkésztetések hajtanak valójában.

Kérdőjelezd meg

Volt egy alkalom, amikor elkezdtem megkérdőjelezni a céljaimat. Tudtam, hogy mit akarok elérni különböző életterületeken, de magáról a célról áthelyeztem a hangsúlyt a miért-re. Miért fontos ez nekem? Miért akarom? Mit változtat az életemen? Mit változtat az önképemen? Mit nyerek általa? Miért érzem azt, hogy több leszek tőle – boldogabb, teljesebb, elégedettebb?

Nagyon érdekes tapasztalás és szembesülés volt, amikor felismertem: egyes célok irányába bizonyos hiányok hajtanak és amint ezt felfedeztem, megértettem és a helyére tettem, elengedtem azokat a célokat, amelyek valójában sosem voltak az enyémek – sokkal inkább megtestesítettek olyan élethelyzeteket, körülményeket, amelyeket egy releváns időszakban nem kaptam meg, személyiségjegyeket, amelyek sérültek bennem, gyengeségeket rejtettek volna el, ahol még nem erősödtem meg, vagy a környezetem által (feltételezésem szerint) támasztott elvárásait, igényeit elégítették volna ki, illetve valamilyen külső mérce mértékeinek megfelelve váltam volna általuk a köz szemében is értékesebbé, sikeresebbé, elismertebbé.

Elkezdtem hát az életem céljait kicsit másképpen megvizsgálni és azt találtam, hogy mögöttük nem csak hiányok, hanem különböző aspektusú bizonyítási-, megfelelési vágy húzódik meg, vagy önmagában a szeretet, a megbecsültség, elismertség, elfogadottság, beilleszkedés iránti vágy, az idomulás, valahova tartozás iránti igény hajt feléjük. Az ilyen célok mögött pedig nem csak személyes tapasztalások, rám hatások, hanem generációs minták, családi örökségek, szociális és társadalmi vonatkozású tartalmak is meghúzódtak.

Ezek mindannyiunkban megtalálható, működő mozgató erők, azonban nem feltétlen kell, hogy a bennük való törekvés, egy kiválasztott cél felé tartás dinamikájával mozgassa az életünket és hajtson bennünket kijelölt irányokba.

Ez a pillanat számomra nagyon nehéz volt, mert hirtelen ott álltam célok nélkül a nagy kérdéssel: mit szeretnék ÉN valójában? Miben, hogyan tudom magam elképzelni? Mit szánok magamnak valójában az életben? Hová szeretnék megérkezni? Ezzel együtt azonban nagyon felszabadító is volt ez a, bizonyos értelemben, hirtelen és váratlanul támadt kiüresedés, mert éreztem benne a lehetőséget, hogy önmagam felé, mint elsődleges cél felé induljak el – újra. Egy másik irányból, másik időben, egy következő szinten.

Kivé szeretnél válni?

Egyszerű kérdés, mégis nagyon nehéz megtalálni rá a tiszta választ, ami nem szennyezett semmilyen ránk aggatott, vagy magunkra vett szerep kényszerétől.

Hosszasan gondolkodtam azon, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán mindezek mögött megtalálni azt a nagyon különleges és sokat emlegetett valódi önmagunkat, vagy éppen ezekkel vagyunk mi önmagunk és sosem tudunk mentessé válni a sérüléseinkből, hiányainkból támadó késztetések nélküli valódi életcélok kitűzésére.

Bizonyosan minden megélésünk részünk és nem tudunk, talán nem is kell ezektől függetlenedni – viszont (és ezzel együtt) fel kell ezeket tárnunk, meg kell értenünk – mert ha célkitűzéseinkben pusztán öntudatlanul ezeknek tartunk teret, elérésük sosem megelégedettséget, beteljesülést, vagy boldogságot terem.

Kívülről befelé, aztán belülről kifelé…

Tartalmat az életnek önmagunk megismerése, felfedezése, megértése ad. Lehet pótolni ezt a tartalmat színes, szagos, ízes, hangos élményekkel, látszatokkal, díszletekkel, kellékekkel, vagy felszínes embertömeggel, tárgyakkal, vagyonnal – mindezek a legtöbbször tárgyai a célkitűzéseknek – de mindezek sosem fogják a mélységeinket valódi élettel megtölteni miértjeink, mozgatóink megértése nélkül.

Sőt, önmagunk- és a céljainkat mozgató dinamikák megértése nélkül nem lehetséges az, hogy számunkra valódi értéket jelentő, valódi örömet okozó, hiteles célokat érjünk el.

Ha a hírnév megszerzésében az elismerés iránti vágy, a vagyonszerzésben a szegénységtől való félelem, a státusz szimbólumok birtoklásában önértékelésünk hiánya, az önkifejezésben a külső megerősítés igénye, vagy a visszaigazolás vágya áll és mindezek a motivációk csak lappanganak, mert megdolgozatlanok maradnak, sosem fogunk tudni olyan távlatokban gondolkodni, amelyek valódi életcéllá, vagy küldetéssé válhatnának, értelmet és tartalmat adva az életünknek.

Ha az alapok omladoznak, ha sarokkövek hiányoznak, sosem tudunk olyan házat építeni, ami otthonunkká vagy mások menedékévé válhat.

Konstruktív hozzájárulás vagy destruktív rombolás

Céljaink az életünk legnagyobb mozgatórugói. De csak akkor lesznek céljaink önazonosak és hitelesek, ha úgy tűzzük ki őket, hogy már le vannak porolva a ránk rakódott rétegektől, a külső ránk hatásoktól. Ha kényszerítő elvárásoktól mentesen dolgozunk értük, tiszta szívvel, tiszta vágyból. Ekkor fog az a bizonyos valódi szenvedély lángra kapni egy cél irányába, ami úgy képes előre hajtani, hogy élvezetes, örömteli, s legfőképpen gyümölcsöző legyen az út, amin a kijelölt irányba haladunk.

Különben a célok destruktív erőkké válhatnak, frusztrációt, feszültséget, görcsöket hoznak csak az életünkbe és belül rombolást idéznek elő, ahelyett, hogy valódi hozzájárulást jelentenének életünk kiteljesedéshez.

A célkitűzések előtt tehát, jó ha szánunk időt és figyelmet arra, hogy megértsük belső mozgatóinkat és ha kell, merjünk szembesülni azzal, hogy egy cél valóban nem a sajátunk. Erre éppen azért van szükség, hogy valódi céljainkat találhassuk meg.

Csak akkor fogunk tudni erőfeszítést tenni, céljaink szolgálatába állítani minden készségünket, képességünket, tehetségünket, eszközkészletünket és diadalmenetet járni, ha megérkeztünk önmagunk egy olyan verziójához, amely képes már valós szándékok és törekvések mentén cselekedni. Ekkor azonban nem csak célokat tűzünk már ki, hanem életfeladatainkra, küldetésünkre találhatunk rá.

Tetszett?

Megosztás itt: facebook
Osszd meg Facebookon
Megosztás itt: email
Küldd el emailben
Védett tartalom!